The english version is coming soon!

 

ÒAhol asszonyok halnak, ott Žn Žber vagyokÓ

El- Hassan R—za munk‡ss‡ga

 

ÒA k’nhoz kštnek kemŽny kštelek,

be vagyok fonva minden oldalon

Žs nem lelem a csom—t, amelyet

egy r‡nt‡ssal meg kŽne oldanom.Ó

(J—zsef Attila)

 

El-Hassan R—za, akit nŽh‡ny Žve Babarczy Eszter szŽp tanulm‡ny‡ban joggal nevezett kartŽzi‡nus muývŽsznek* olyan munk‡kat alkot, amelyek az Žrtelem ‡tvil‡g’totta vil‡g peremŽn helyezkednek el. Olyan, egym‡ssal šsszefŸggoý rajzokat, koncepteket, akci—kat hoz lŽtre, amelyek (tal‡n szokatlan m—don) nem puszt‡n a logika eszkšzŽvel Žrtelmeznek, kritiz‡lnak univerz‡lis filoz—fiai fogalmakat. El-Hassan sz‡m‡ra a kritikai Žrtelem, a logika az identit‡s el nem fogad‡s‡nak muývŽszi eszkšze. Az šršksŽgkŽnt kapott identit‡st sokfŽlekŽpp lehet Žrtelmezni, s ugyancsak eltŽroý m—dokon lehet visszautas’tani is. El-Hassan helyzete annyiban speci‡lis, hogy adotts‡gai kšvetkeztŽben nem egy šršksŽggel kell s‡f‡rkodnia, hanem minimum kettoývel, lŽvŽn sz’r Žs magyar ‡llampolg‡r (akinek egyŽbkŽnt a szellemi ŽrleloýdŽse javarŽszt a nŽmet kultur‡lis kšzeghez is kšthetoý). KŽt t‡voli, konfliktusokkal terhes kultur‡lis kšzeg gyermeke teh‡t. Sz’ria a kort‡rs iszl‡m t‡rsadalmak egyike, t‡voli, bel‡thatatlan bolyg—, s ez a t‡vols‡g vakk‡ tesz, mintha nem l‡tn‡nk a mohamedanizmus šršksŽgŽben Žloý kultur‡lis kontextusok sokfŽlesŽgŽt. Magyarorsz‡g pŽld‡ul Eur—pa rŽsze, de ha a ÒMagyarorsz‡g: eur—paiÓ fordulattal akarn‡nk haz‡nkat jellemezni, akkor csak Ÿres kšzhelyeket puffogtatn‡nk, szavakat, melyek Žpp annyira cizell‡ltan magyar‡zz‡k helyzetŸnket, mint amikor Sz’ri‡r—l ‡ll’tjuk, hogy mohamed‡n. El-Hassan kŽt lehetsŽges megold‡st utas’t el, tal‡n mindkettoýt ugyanolyan nagy muývŽszi eroývel. Huý t‡rsa Žs farkasa sem lesz identit‡s‡nak, egyik lehetoý ŽnjŽt sem j‡tssza ki a m‡sik ellen; nem lesz ãeur—paiÓ muývŽsz az ãiszl‡mÓ ellenŽben. El-Hassan kartŽzi‡nus logik‡t haszn‡l— muývŽszetŽnek kiindul—pontja, hogy a hamis identit‡spolitik‡t szel’den, de kŽrlelhetetlenŸl visszautas’tja; munk‡ss‡g‡val r‡mutat arra, hogy a minimum kettoýs el-nem-kštelezettsŽg, a kettoýs identit‡s-nem-v‡laszt‡s, adekv‡t megsz—lal‡si form‡ja (nyelve) nem lehet m‡s, mint a ki‡lt— provok‡ci—.   

* ãEl-Hassan R—za val—ban kartŽzi‡nus muývŽsz, mint Peter Weibel jellemezte: a vil‡got rendezoý, a t‡rgyakat Žrtelmezoý racion‡lis fogalmak Žrdeklik, olyan fogalmak, amelyeket az ember alkot,   az ember kŽnyszer’t r‡ a t‡rgyak vil‡g‡ra, de   nem a mindennapi ŽletŽt Žloý ember, hanem a tiszt‡n megismeroý ember Ð a kartŽzi‡nus szubjektum.Ó Babarczy Eszter: El-Hassan R—za munk‡ir—l. In. R—za El-Hassan. Galerie Knoll, Budapest-Wien, 1996. 13.old.

El-Hassan radik‡lisan identit‡s nŽlkŸli alkot—, kšvetkezŽskŽpp nem csak protest-muývŽsz, akinek lŽpŽseit egy politikai elkštelezettsŽg logik‡j‡t kšvetve ŽrthetjŸk meg. Ellenkezoýleg, El-Hassan helyzetŽnek fogs‡g‡b—l œgy k’v‡n kiszabadulni, hogy muývŽszi szerepŽnek kialak’t‡sakor megkerŸlhetetlennek tartja a politikai, t‡rsadalmi val—s‡g kŽrdŽseit is. Aki tšbb millioýben, kultur‡lis-, nyelvi-, vall‡si-, politikai kontextusban ismeroýs, annak a saj‡t t‡rsadalom fogalma Žs tapasztalata soha nem kiz‡r—lagos ŽlmŽny.   Az otthonoss‡g   evidenci‡ja   sz‡mtalan kort‡rsunk sz‡m‡ra csak kultœrakšzi, eltŽroý vil‡gok kšzštti folyamatos ‡tmenetben ŽrvŽnyes.   A tšbb anyanyelvben, trad’ci—ban, mikrokozmoszban, vall‡sban egyszerre ismeroýsek a t‡vols‡gok ‡thidal‡s‡val   teremtik meg   šnazonoss‡gukat..     El-Hassan R—za helyzete persze nem egyedi, a mai magyar t‡rsadalom ãkettoýs ‡llampolg‡raiÓ.   Eur—pa, çzsia kŸlšnfŽle kontextusaiban Žloýk   cik‡znak a kŸlšnfŽle t‡rsadalmi, v‡rosi, kultur‡lis terekben, s   a kiz‡r—lag   egyikben otthon lŽvoýk sz‡m‡ra ez otthontalans‡got, az elveszettsŽg kŽpŽt festheti.* Nemigen ismerŸnk sœlyosabb tŽvedŽst, mint mikor saj‡t monokultur‡lis helyzetŸnk fant‡zi‡it Žs fŽlelmeit adotts‡gnak, illetve univerz‡lis szab‡lynak tekintjŸk.   Ha egy alkot— vagy nem-alkot— lŽny folyamatosan tšbb vil‡gban Žl, egym‡st—l eltŽroý hagyom‡nyrendeket k’vŸlroýl figyel, ez nem jelenti azt, hogy a   nem v‡lasztott identit‡sok ellenŽre a szemŽlyisŽgŽnek koherenci‡ja felbomlana. Nem-otthon lenni, nem annyit jelent, mint rosszul lŽtezni. Nem-evidenciaszeruý bizonyoss‡gban Žlni egy kšzšssŽg terŽben nem azonos a k’vŸl‡ll‡ll‡ssal.   Nincs tšbb El-Hassan R—za, nem hœzza ki a buývŽsz a kalapj‡b—l a festoý-R—z‡t, majd a nemzetkšzi kort‡rs muývŽszeti szcŽn‡ban ismeroýs multimedi‡lis alkot—-R—z‡t, ezt‡n a rŽszben NŽmetorsz‡gban nevelkedett fŽlig sz’r, fŽlig magyar sz‡rmaz‡sœ, kettoýs ‡llampolg‡rs‡gœ citoyent, majd a noýt, az any‡t.

*ãÉitt alapvetoýen m‡s megkšzel’tŽsroýl van sz—,   amely a   ãsaj‡t t‡rsadalmatÓ, az ãotthon-lŽtetÓ egy tud‡sbeli ‡llapotkŽnt, egy olyan szociokultur‡lis helyzetkŽnt Žrtelmezi, amelyben a kultur‡lis kšzelsŽg Žs t‡vols‡g, az idegensŽg mindig csak az adott   Žs konkrŽt helyzetek kontextus‡ban b’r Žrtelemmel, azaz szituat’v jelleguý, hiszen mindig meghat‡rozott Žs konkrŽt helyzetben konstitu‡l—dik.Ó NiedermŸller PŽter: ãTen Years AfterÓ Ð avagy mi tšrtŽnt a kultœrakutat‡s dilemm‡ival? In. Anthropolis. 1.1.15.old.

Mindezek egyŸtt vannak, egyszerre, akkŽnt, abban az ‡llapotban, amit az angol t‡rsadalomtudom‡ny az elmœlt Žvekben bewildermentkŽnt, a zavar termŽkeny ‡llapotakŽnt ’r le.   Sz— szerint ez El-Hassan problŽm‡ja, illetve munk‡ss‡g‡nak ŽrtelmezŽsi kulcsa.   Hogy a l’ra logika volna , de nem tudom‡ny , ezt a muývŽszi tapasztalatot kŸlšnšsen becsesnek kell tartanunk., A muývŽszi tapasztal‡st, mely pŽld‡ul a Ósaj‡t t‡rsadalomÓ az ÒotthonÓ korl‡toss‡g‡ra nem antropol—giai kutat‡si t‡rgykŽnt tekint, hanem fellelt kincskŽnt haszn‡lja kreativit‡s‡hoz, eredeti muý lŽtrehoz‡s‡hoz.

Magyarorsz‡gon, 1989 ut‡n ezt azŽrt is Žrdemes kŸlšn megeml’teni, ugyanis   a tšbbp‡rtrendszer kialakul‡sa ut‡ni honi muývŽszeti szcŽna eleddig nemigen tudott mit kezdeni a kritikai t‡rsadalmi šntudattal mint a muývŽszet t‡rgy‡val . * A neoavantgarde hull‡m elŸlŽse, az alkot—k kŽnyszeruý emigr‡l‡sa, majd h‡ttŽrbe szorul‡suk ut‡n eljštt az Òœj szenzibilit‡sÓ **, a   transzavantgarde festŽszet ršvid vir‡gkora, amelynek lŽnyege   viszont Žpp a t‡rsadalmi šntudat, a muývŽszet Žs a szemŽlyes identit‡s kšzštti kapcsolat radik‡lis elv‡g‡s‡ban ‡llott: ez volt egyŽbkŽnt a transzavantgarde egyetlen hat‡rozott von‡sa.

*Ezzel szoros šsszefŸggŽsben alakult 1989 ut‡n a kšztŽri muývŽszet, azaz a public art fogadtat‡sa Žs karrierje. Az 1993-as   MŽszšly Susanne ‡ltal szervezett Polif—nia ’gŽretes kezdetŽt   hosszœ Žveken ‡t nem kšvette hasonl— v‡llalkoz‡s. Polif—nia. A t‡rsadalmi kontextus mint mŽdium a kort‡rs magyar kŽpzoýmuývŽszetben. SCCA-Budapest. A public art kšvetkezoý esemŽnyŽt Žpp El-Hassan szervezte.   Moszkva tŽr Ð Gravit‡ci—. 2003. El-Hassan   itt is ãki‡ll’tottaÓ a R—za a tœlnŽpesedŽsre gondol egyik alkot—elemŽt, v‡ltozat‡t.

**Hegyi L—r‡nd: òj szenzibilit‡s. Egy muývŽszeti szemlŽletv‡lt‡s kšrvonalai. Magvetoý Kiad—, Budapest, 1983.

Ut—bb, a kilencvenes Žvektoýl kezdve a kort‡rs magyar muývŽszet mintha v‡kuumba kerŸlt volna: nem bizonyult termŽkenynek az elhat‡roz‡s, mely szerint egy nemzedŽk (mondjuk Žpp az enyŽm) œgy vŽlte, hogy az Žlete, identit‡sa nagy kŽrdŽseit nem illik a muývŽszet frontj‡n feleml’tenie.. A festŽszet, szobr‡szat, Žs rŽszben a Òhigh cultureÓ kštoýdŽsuý concept media art ’gy sodr—dott ki a t‡rsadalmi kŽrdŽsek kontextus‡b—l, ’gy muzeumiz‡l—dott, šregedett, egyre riaszt—bb mŽrtŽkben f‡radt el šnmaga semmitmond‡s‡t—l.* (Nem ’gy tšrtŽnt az irodalom, illetve a kort‡rs film ŸgyŽben, de ez m‡s tšrtŽnet.) Csak remŽlhetjŸk, hogy (tšbbek kšzštt)   El-Hassan R—za munk‡ss‡g‡val ez a tendencia megfordul—ban van, s olyan metapolitikai, t‡rsadalmi muývŽszet form‡l—dik a szemŸnk eloýtt, mely eloýbb-ut—bb megkerŸlhetetlen lesz. A social Žs public art kort‡rs koncepci—inak magyarorsz‡gi sorsa szorosan šsszefŸgg a monokultur‡lis rendszerek felboml‡s‡val. MinŽl tšbbszšr, tšbb felŸleten tal‡lkozik a mai magyar t‡rsadalom a hibrid kultur‡lis norm‡kkal, a kŸlšnbšzoý t‡rsadalmi kontextusokb—l eredoý fogalmakkal, ann‡l Žrthetoýbb lesz az a kartŽzi‡nus-intuitiv kritika, amellyel El-Hassan Žl Žs alkot.

*M‡s kontextusban, eltŽroý retorik‡val, de hasonl— kŽrdŽsŽket vetett fel pŽld‡ul Forg‡cs ƒva: a Magyar muývŽszet vagy magyar muývŽszek? Holmi 2000/8-as sz‡m‡ban megjelent tanulm‡ny‡ban. Forg‡cs itt a nemzeti muývŽszet fogalm‡nak 1989 ut‡n ŽrtelmetlennŽ v‡l‡sa mellett Žrvel. ã A mžvŽsz felhatalmaz‡sa jelenleg arra sz—l, hogy šnmaga nevŽben sz—laljon meg. A nyolcvanas Žvek eleje —ta, ami—ta a magyar mžvŽszet mind sžržbben szerepel a vil‡gban, Žs ’gy šsszehasonl’that—bb a vil‡g mžvŽszetŽvel, j—l l‡that—, hogy vŽgkŽpp irrelev‡ns volna b‡rmifŽle nemzeti szemlŽletet vagy saj‡toss‡got sz‡mon kŽrni a kŽpz™mžvŽszeten Ð mŽg ha lŽtezne is konszenzus abban a kŽrdŽsben, hogy mi is a "nemzeti" sz— tartalmaÓ   -- ’rja Forg‡cs.   Amennyire igaza van Forg‡csnak abban, hogy a nemzeti   trad’ci— nevŽben val— megsz—lal‡s irrelev‡ns is lehet, olyannyire kŽrdŽsesnek l‡tom az Òšnmaga nevŽbenÓ val— megsz—lal‡st. Hiszen a nemzeti keretekboýl val— kilŽpŽs nem egy val—s vil‡gb—l, hanem egy   szociokultur‡lis hagyom‡ny mitol—gi‡j‡b—l val— kilŽpŽst jelentette. S az identit‡sv‡ls‡g Žs a, a t‡rsadalmi kŽrdŽsek ettoýl mŽg nem szuýntek meg vagy lettek l‡thatatlann‡. Amint arra El-Hassan munk‡ss‡ga is r‡mutat: az ÒšnmagaÓ nevŽben val—   beszŽd Žpp a konstrukci— t‡rgya Žs kŽrdŽse.

Mindenekeloýtt hadd idŽzzem fel El-Hassan R—za egy mondat‡t,   "And how can an artist hope to measure any connection between the subjective responsibility for a line on a drawing, on the one hand, and the public responsibility for social justice on the other?" [Hogy tudn‡ egy muývŽsz felmŽrni, vajon van-e b‡rmifŽle kapcsolat a ceruzavon‡sa Žs a t‡rsadalmi igazs‡goss‡g kšzštt, pedig az eloýbbiŽrt szemŽlyes feleloýssŽget Žrez, az ut—bbiŽrt viszont nyilv‡nos feleloýssŽg terheli? L.J] Ð ’rta El-Hassan 2003 janu‡rj‡ban ZŸrichben. (A szšveg ut—bb a New York-i Drawing Center 2003-as katal—gus‡ban kšzšlt nagyobb tanulm‡ny egy mondata.)*  A muývŽszet szemŽlyessŽge, Žs a politikai ’tŽlkezŽs, percepci— szemŽlytelensŽge kšzštti feszŸltsŽg El-Hassan   muývŽszi alapproblŽm‡ja.

*R—za El-Hassan: The Aesthetics of   Demonstration. The Drawing Center's Drawing Papers 38. R—za El-Hassan Drawings. June 7-July 26, 2003. New York, 35 Wooster Street. El-Hassan New York-i munk‡ja igen eroýs jelzŽs a t‡rsadalmi szerep absztrakci—ja Žs az alkot‡s szemŽlyessŽge, a vonal j—v‡tehetetlen egyedisŽge kšzštti szakadŽkot ŽrzŽkeloý Žs Žrtoý muývŽsz mag‡ny‡r—l.

El-Hassan maga nagyon is tiszt‡ban van a kartŽzi‡nus logik‡nak a muývŽszeti vil‡gban rendet ’gŽroý, teremtoý hat‡raival. A szemŽlyes Žs a t‡rsadalmi feleloýssŽgv‡llal‡s kettoýsŽge miatt ‡ll’thatjuk, hogy nem a politikai muývŽszet sematikus logik‡j‡val, hanem a politikai igazs‡gtalans‡g sematizmusa ellen az individualit‡s ŽrzŽki val—s‡g‡val is szembesz‡ll— Žs fordul— muývŽszettel van dolgunk, olyan social arttal, amelyben a "t‡rsadalmi" ÓegyŽnre szabottÓ, Žs az individu‡lis nem jelent semmifŽle kivonul‡st, exodust, œgymond auton—m esztŽtik‡t. El-Hassan sem arr—l a jog‡r—l nem k’v‡n lemondani, hogy fŽlreismerhetetlen legyen, sem arr—l, hogy amit csak oý form‡lhat meg , tšbb legyen, mint individualit‡sa. êgy a gyakran szšvegeket is lŽtrehoz— El-Hassan ’r‡sai nem puszt‡n muývŽszi komment‡rok, hanem integr‡ns rŽszei az alkot‡soknak, teljes ŽrtŽkuý p‡rjai a szubtilis, tel’tett rajzoknak, illetve az akci—knak. A nyelv Žs a kŽp egyŸttes haszn‡lata, hat‡rvonalakon val— ‡lland— ‡tj‡r‡s. Amit nem vil‡g’t meg a sz—, amit nem Žr el az Žrtelem, azt hirtelen ‡tragyogja a szemŽlyes kŽzjegy.  

El-Hassan mindennapjai jelentoýs rŽszŽt   Eur—p‡ban tšlti, azaz olyan kšzegben mozog, amely nem Òsaj‡tjakŽntÓ , hanem idegenkŽnt tekint arra, amit sz’rnek nevezhetŸnk, arra, amit a homogŽn kultur‡lis kšzegek lak—i arabnak vŽlnek, l‡tnak, Žrtenek. Ez napi konfliktusokhoz vezet, amelyet az, aki csup‡n egyetlen vil‡g lak—ja, s hosszabb idoýn ‡t hiheti, hogy a saj‡t t‡rsadalm‡ban Žl: nemigen ismerhet. Fontos lenne, hogy bel‡ssuk: nem puszt‡n az œgynevezett eloý’tŽletek elviselŽsŽnek šnmag‡ban vŽve is nehŽz kŽrdŽsŽroýl van sz—. Az "ƒn" megalkot‡sa, a neveloýdŽs, a szocializ‡ci— elfojt‡sok, kŽnyszeruý elhallgat‡sok sorozat‡t termeli minden olyan esetben, amikor az identit‡s egyes elemei egy adott t‡rsadalom keretei kšzštt idegenek, azaz praktikusan v‡llalhatatlanok. Az 1966-ban Magyarorsz‡gon, sz’r orvos ap‡t—l Žs magyar any‡t—l szŸletett muývŽsz olyan t‡rsadalomban kezdte meg a szocializ‡l—d‡s‡t, amely a kultur‡lis identit‡s t‡rsadalmi szintuý megŽlhetoýsŽgŽnek elfojt‡s‡ra, eltŸntetŽsŽre ŽpŸlt. Sem az oszt‡ly, sem az etnikai tudat, a partikul‡ris kšzšssŽgek b‡rmelyike ir‡nti lojalit‡s nem volt Žpp mag‡t—l Žrtetoýdoý a K‡d‡r-kori melting-potj‡nak kultur‡lis rendszerŽben. [erroýl boývebben K‡d‡rÉ c’muý ’r‡somban Ð L.J.] Ez a K‡d‡r-kori identit‡smentessŽg nyilv‡n kŸlšnšs, de relev‡ns tapasztalat volt, amint az ettoýl eltŽroý szocializ‡ci—s mint‡t jelentoý nŽmetorsz‡gi Žvek is hozz‡seg’thettek ahhoz, hogy El-Hassan sz‡m‡ra termŽkeny   ‡llapotot k’n‡ljon az identit‡sa,felŽp’tŽsŽre, s arra, hogy felismerje, hogyan reflekt‡l egy kŸlsoý szemlŽloý egy bizonyos identit‡s v‡laszt‡s‡ra, illetve nem-v‡laszt‡s‡ra.. ògy kŽpzelem, az arab (sz’r) identit‡s megalkot‡sa sem egyszeruý egy olyan noý sz‡m‡ra, aki nem Sz’ri‡ban noýtt fel, s ahogy tudom, keveset Žs nyilv‡n nehezen kommunik‡l az (egyik) anyanyelvŽn. A kŸlsoý szemlŽletre val— reflexi— pedig annyit jelent,   hogy Eur—p‡ban sz’rnek, arabnak lenni gyakran a megvetettsŽg, lenŽzettsŽg ‡llapot‡ban val— lŽtet jelenti, egy olyan kisebbsŽghez rendeloýdŽst, amellyel kapcsolatban az iszlamof—bia, az orientalizmus megfogalmaz—dtak. A kettoýs identit‡s ‡ltal‡ban is bonyolult kŽrdŽse kŸlšnšsen problematikus, ha   valakinek a kŽt kultur‡lis h‡ttere kšzŸl az egyik a m‡sikhoz   tartoz—k sz‡m‡ra megvetett, idegen kultœr‡hoz tarozik. Ilyen esetekben a kŽt, egym‡ssal feszŸltsŽgben lŽvoý kultur‡lis šršksŽg feszŸltsŽgŽnek megŽlŽse a muývŽszi teremtŽs forr‡sa is lehet, mint azt El-Hassan munk‡i mutatj‡k. Ennek a feszŸltsŽgnek az egyik legkŸlšnšsebb felold‡sa a nŽmetorsz‡gi tšrškšk szlengje, a   Kanak Sprak *; az ott Žloý tšrškšk nyelvet teremtettek, amelyben otthonra lelhetnek, s amellyel kirekeszthetik azokat, akik kirekesztoý mag‡nyra k‡rhoztatj‡k oýket. Otthontalans‡g‡val egyŽbkŽnt El-Hassan Magyarorsz‡gon nincs egyedŸl. T‡rsa a magyar   t‡rsadalom megannyi,   marg—n k’vŸl rekedt ‡llampolg‡ra: rom‡k, szegŽnyek, homoszexu‡lisok, hajlŽktalanok elesett noýk   mozg‡ssŽrŸltek, munkanŽkŸliek, azok, akik sz‡m‡ra a hagyom‡nyos identifik‡ci—s keretek Žs fogalmak   uralta vil‡g nem biztos’t mŽlt— helyet.

* A NŽmetorsz‡gban Žloý tšršk fiatalok X-gener‡ci—j‡r—l ’rja   Feridan Zaimoglu ÒM‡r rŽg—ta kialak’tottak egy underground-k—dexet, Žs a saj‡t zsargonjukat beszŽlik a Kanak Sprakot, egyfajta kreol   vagy keverŽknyelvet, nŽmet tikos arg—t k—dokkal Žs jelekkel. BeszŽdŸk a rap szabad st’lusœ lit‡ni‡j‡val rokon, itt is, ott is valamifajta p—zb—l beszŽlnek. EgŽszen priv‡t l‡t‡sm—dot fejeznek ki ezekkel a szavakkal. A kanak szavainak ereje nehezen kiprŽselt, ršvid lŽlegzetuý, hibrid hadov‡ban jut kifejezŽsre, pont Žs vesszoý nŽlkŸl, šnkŽnyes szŸnetekkel Žs improviz‡lt fordulatokkal. A kanak az anyanyelvŽt hib‡san beszŽli, az alemanich is csak reduk‡ltan megy neki. Sz—kincse is elszlenges’tett kifejezŽsekboýl Žs beszŽdfordulatokb—l tevoýdik šssze, amelyek œgy a kŽt nyelv egyikŽben sem fordulnak eloý. Ršgtšnzštt kŽpeiben Žs hasonlataiban a tšršk irodalmi nyelvtoýl az anat—liai falvak dialektusainak arg—j‡ig mindenhonnan kšlcsšnšz. Szabad eloýad‡s‡t arcj‡tŽkkal Žs gesztusokkal k’sŽri.Ó in. Magyar Lettre. 2004. Ny‡r. 53. sz. Zaimoglu, akit az angol recepci— nŽha Malcom X-hez, az amerikai polg‡rjogi harcoshoz hasonl’t a rasszizmus kurrens form‡it keresi a Kanak-Attak kŽrdŽskšrŽt elemezve. L‡sd mŽg a Spik-Speak kŽrdŽsŽt, a Kanak Sprak domin‡nsan afroamerikai megfeleloýjŽt. Ugyanennek a kŽrdŽsnek az amerikai   - spanyol/angol Ð elemzŽsŽt l‡sd: Doris Sommer: Bilingual Aesthetics. A New Sentimental Education . Public Planet Books. Duke University Press, 2004.

A XIX. sz‡zad szšvegekben, festmŽnyeken, majd kŽsoýbb fotogr‡fi‡kon megteremtette az orientalista megsz‡llotts‡ggal titokzatoss‡ tett   idegent, az "arab noýt", a Òh‡remek vil‡g‡tÓ. Mit mondjunk, ennek a sz‡munkra t‡voli vil‡gnak a megismerŽsŽŽrt alig tettŸnk az—ta is tšbbet, mint hogy minduntalan el‡mulva šsszecsapjuk a kezŸnk egy-egy ilyen kŸlšnšs l‡tv‡nyon. Valakinek, aki arab, jobb ma is Ÿgyelnie, vajon a k’vŸl‡ll— oýt l‡tja-e   vagy csup‡n egy rendszerszerinti besorol‡s egyik tagj‡t.. (Ennek az im‡g—nak a megalkot‡s‡Žrt sokat tett pŽld‡ul John Frederick Lewis angol festoý is.)   Edward Said halhatatlan kšnyvŽben, az Orientalizmusban pontosan rekonstru‡lja Žs dokument‡lja ennek az Žp’tmŽnynek   a jelentŽsŽt. MikŽnt jštt lŽtre a keleti vil‡gban Žloý noý szexu‡lis rabszolgakŽnti haszn‡lat‡nak Žs m’tosz‡nak kultœr‡ja.   MikŽnt jutottak el   (az elsoýsorban) francia Žs angol utaz—k a Keletre, ahol egyszerre k’v‡nt‡k felfedezni az egyeduralkod— eur—pai civiliz‡ci—hoz vezetoý tšrtŽnelmi utak (Egyiptom) Žp’tŽszeti emlŽkeit, Žs az akkori jelent: a titokzatosnak tekintett kupler‡jokat. ÒNerval Žs FlaubertÉ. EgyikŸk sem gondolta œgy, hogy   utaz‡saik sor‡n kihaszn‡lt‡k, lepuszt’tott‡k volna a Keletet, b‡r keleti tŽm‡jœ ’r‡saikb—l gyakran egyfajta lehangolts‡g, csal—dotts‡g, a m’toszok el‡rultat‡s‡nak ŽrzŽse olvashat— kiÉ Az orientalizmus valamennyi ‡ga-bog‡hoz hasonl—an   Flaubert vil‡ga is alapvetoýen œjrateremtŽs-kšzpontœ: Žletet kell lehelnie a Kelet vil‡g‡ba, fel kell fedeznie Žs meg kell ismertetnie olvas—ivalÉÓ *

*Edward   Said: Orientalizmus. Eur—pa Kšnyvkiad—, Budapest, 2000. 312-320. old.

Ugyan kinek ne jelentene elviselhetetlen terhet minden ‡ldott nap megkŸzdenie azŽrt, hogy oýt mag‡t l‡ss‡k, s ne egy, az idegensŽge burk‡ba tasz’tott lŽtezoýt, jelen esetŸnkben egy arab noýt?   Innen ered El-Hassan rajzain vagy a szobrain a csador šnreprezent‡ci—s problŽm‡ja. * A csador, vagy Žpp a kendoý viseletŽnek joga az individualit‡s kultur‡lis gyakorlatainak egyike, amely korunk egyik   legŽrzŽkenyebb, kšlcsšnšs fŽlreŽrtŽsekkel legink‡bb teli kŽrdŽsei kšzŽ tartozik, kŸlšnšskŽpp a franciaorsz‡gi tilalom ut‡n. Nyilv‡n m‡st jelent csadort viselni egy arab orsz‡gban, Žs Eur—p‡ban, ‡m ez az evidencia mŽg nem seg’t hozz‡ annak a bonyolult ellentmond‡snak a magyar‡zat‡hoz, amelyet ebben a     (l‡tszatra) csekŽlysŽgben ŽszrevehetŸnk.   Ismert, hogy a csador tilalma melletti Žrvek az ‡llam Žs egyh‡z szŽtv‡laszt‡s‡nak eur—pai felvil‡gosod‡sb—l eredoý trad’ci—j‡t haszn‡lj‡k. Ennek a logik‡nak ŽrtelmŽben mindazok, akik ezt a trad’ci—t magukŽnak vall— terŸleten Ð Žrtsd: Eur—p‡ban Ð tart—zkodnak, kštelesek kšvetni annak kultur‡lis norm‡it. Ugyan elŽg zavarbaejtoý, hogy a felvil‡gosod‡s melletti ŽrvelŽs nem a bel‡t‡sos Žrtelem kŽnyszer’toý logik‡j‡n, hanem a kultur‡lis hagyom‡nyok tiszteletben tartat‡s‡nak jog‡ra Žp’t, de ez csak egy apr—, majdnem formai hiba.   Tudjuk, hogy ezt a kultur‡lis kŽnyszerintŽzkedŽst egy, az iszl‡m radikalizmus tŽrh—d’t‡s‡t—l fenyegetett eur—pai ‡llam hozta, amelynek lakoss‡g‡ban a mohamed‡nok, illetve (ami nem ugyanaz) az arab sz‡rmaz‡sœak sz‡ma Žvroýl Žvre noý. A csador tilalma   abszurd   m—don annak a kultur‡lis nyitotts‡gnak a szimb—lumakŽnt kellene, hogy Žrthetoý legyen, amelynek ŽrtelmŽben az iszl‡m radikalizmussal szemben az arab Žs mohamed‡n lakoss‡gnak v‡lasztania kellene a laikus, toler‡ns, nyitott, multikultur‡lis vil‡got.   Csakhogy a laikus, toler‡ns eur—pai ŽrtŽkrendet igen nehŽz   a tilalom eszkšzeivel hirdetni. A csador tilalma vŽgeredmŽnyben a mohamed‡n kultur‡lis identit‡s semmibevŽtelŽt is jelenti.   A kŽrdŽs az, hogy a csador tilalma, azaz a vall‡s egŽsz Žletet ‡that— jelenlŽtŽnek vissaszor’t‡sa minden tov‡bbi nŽlkŸl šsszefŸggŽsbe hozhat—-e a radik‡lis iszl‡m, illetve a terrorizmus elleni kŽtsŽgbevonhatatlanul jogos kŸzdelemmel?   Vajon nem annak vagyunk-e a tanœi, hogy a politika, illetve a biztons‡gpolitika megoldhatatlan kŽrdŽseit abszurd m—don ismŽt kultur‡lis kontextusba tereljŸk? Hiszen a csador hord‡sa ugyan jelent heti az ‡llam Žs vall‡s szŽtv‡laszt‡sa elleni individu‡lis tŸntetŽst, de mindez messze nem a politikai radikalizmus melletti ‡ll‡sfoglal‡s. Hogyan tehetŸnk kŸlšnbsŽget pŽld‡ul az ortodox zsid— šltšzŽk Žs a csador kultur‡lis ikonogr‡fi‡ja kšzštt, amikor mindkŽt Žletforma egyar‡nt t‡vols‡got tart az ‡llam Žs egyh‡z szŽtv‡laszt‡s‡nak programj‡t—l? Amikor a csador tilalma mellett Žrvel teh‡t a francia ‡llam, akkor nem azt deklar‡lja-e, hogy csup‡n egyetlen modernsŽget ismer el, a saj‡tj‡t , s nem k’v‡nja kšvetni a p‡rhuzamos modernit‡sok lŽtŽt elismeroý logik‡t? Ha ugyanis elfogadjuk a modernit‡s pluralit‡s‡t, akkor a csador viselete nem evidensen azonos a premodern vil‡g melletti elkštelezettsŽggel.   A dolgok j—val bonyolultabbak. R‡ad‡sul, amikor El-Hassan haszn‡lja ezt a szimb—lumot, akkor a fentiekben v‡zlatosan jelšlt kultur‡lis vita egŽszŽt is fel- Žs megidŽzi. IsmŽt az identit‡s nem-v‡laszt‡s‡nak provokat’v programj‡r—l van sz—. El-Hassan nem radik‡lis pro-iszlamista muývŽsz, hanem, a radik‡lis Žs homogeniz‡l— kultur‡lis logik‡k mšgštti embertelensŽget Žs ŽrtelmetlensŽget jelen’ti meg.

*Thinking/Dreaming about Overpopulation. 1999. Holz, Stoff, Luftballon.   Secession. Leseraum. 7. 12. 2000-21.0.2001. Wien. A Secession ki‡ll’t‡s rŽsze volt az Extra-Territoria projekt, s azon belŸl a Milica Tomic-csal, Branimir Stojanovic-csal kŽsz’tett muý. Milica Tomic and R—za El-Hassan Driving (Sitting) in the Porsche and Thinking About Overpopulation. Fot—mont‡zs: Milica Tomic, Fot—: Etienne Rieger.   Az —ri‡splak‡t mŽretuý fŽnykŽpen a Porsche kabri—ban Ÿloý Tomic a volt Jugoszl‡v nŽphadsereg egyenruh‡j‡t viseli, sapk‡j‡n všršs csillaggal. El-Hassan R—za kšzŽpŸtt Ÿl. A vol‡nn‡l Ÿloý, mosolyg— fŽrfi Jšrg Haiderre emlŽkeztet.  

Az El-Hassan ‡ltal feltett, kikŽnyszer’tett kŽrdŽsek egyŽbkŽnt rŽszben ismeroýsek pŽld‡ul Mona Hatoum, vagy Shirin Neshat munk‡ir—l is. MindkŽt, a nyugati vil‡gban Žloý muývŽsz a noýi test militariz‡l‡s‡nak, politikai Žs vall‡si haszn‡latba vŽtelŽnek, kisaj‡t’t‡s‡nak kŽrdŽseit helyezi muývŽszi aktivit‡s‡nak centrum‡ba.  

Az 1952-ben palesztin szŸloýktoýl Bejrutban szŸletett Mona Hatoum, angol ‡llampolg‡rkŽnt l‡tta meg a napvil‡got 1975-toýl, a polg‡rh‡borœ kezdetŽtoýl Žl Londonban. Hatoum feminista muývŽsz, aki a sz‡muýzetŽst, az idegensŽget, a kultur‡lis kiz‡rts‡got Žs a saj‡t testŽnek m‡sok ‡ltali percepci—j‡t ‡br‡zolja. Van egy muýve, amely El-Hassan muývŽszetŽnek interpret‡ci—j‡t is seg’ti, az 1994-es Corps Žtranger . (Idegen test). Ebben a vide—-install‡ci—ban Mona Hatoum saj‡t testŽnek endoszk—ppal kŽszŸlt felvŽteleit mutatja be, a test belsoý t‡jai Žs kŸlsoý felŸletei v‡ltj‡k egym‡st az orvosi eszkšzzel kŽszŸlt kŽpeken. A test e kŽpei szemŽlytelenek, idegenek, az ƒn felismerŽse itt lehetetlen feladat volna. êgy ‡llnak az emigr‡nsok az otthonukban oly magabiztos embert‡rsaik megsemmis’toý tekintetŽben, ’gy esik szŽt saj‡t magukr—l alkotott kŽpŸk abban a huývšs, nŽma Žs megvetŽssel fŸrkŽszoý pillant‡sban, amellyel az eltŽrŽsek jegyeit regisztr‡lja a mindenkori tšbbsŽghez tartoz—k nŽmelyike. *

*Archer, Michael, Guy Brett and Catherine de Zegher. Mona Hatoum . London:
Phaidon Press Limited, 1997. , Cameron, Dave. The Poetics of Uncovering: Mona Hatoum in and out of
Perspective Mona Hatoum. Chicago: The Museum of Contemporary Art,
1997. Jones, Amelia. Body Art: Performing the Subject . Minneapolis: University of
Minnesota Press, 1998. Morgan, Jessica. Boundary Issues: The Displaced Self in Mona Hatoum's
Work . Mona Hatoum. Chicago: The Museum of Contemporary Art, 1997., Garb, Tamar. Mona Hatoum. Art Monthly no. 216. May 1998.   31-32 old. Ohlin, Alix. Home and Away: The Strange Surrealism of Mona Hatoum,.. ArtPapers v 26 no. 3 May/June 2002. 16-21. old.

Shirin Neshat Ir‡nban szŸletett 1957-ben, s 1974 —ta Žl az EgyesŸlt çllamokban. Vide—muývŽszetŽnek Žs fotogr‡fi‡inak t‡rgya a feminizmus, illetve annak a kort‡rs nyugati form‡kban megismert norm‡it—l val— eltŽrŽse. Neshat Ð ugyanœgy, mint Hatoum Ð modern Žs nem nyugati muývŽsz, akinek munk‡ss‡ga azŽrt is v‡ltott ki komoly ŽrdekloýdŽst, mert az ismeroýs tŽm‡k, megform‡l‡sok Žs az eltŽroý kultur‡lis tapasztalatok kšzštti p‡rbeszŽdet —hajtja. Neshat az ãAllah szŽriaÓ c’muý   muývŽn noýi arcokat, testrŽszeket fŽnykŽpez, amelyeket arab kalligr‡fi‡k takarnak ki. A politika, az em—ci—, a szemŽlyessŽg Žs a program egyŸttesŽt l‡tjuk ezeken a munk‡kon.   A kalligr‡fia tetov‡l‡skŽnt is Žrthetoý, a testre val— ’r‡s a test megbŽlyegzŽse is lehet. Neshat Žpp œgy nem aktivista, mint El-Hassan, Žs munk‡ss‡guk nem magyar‡zhat— az aktivizmus fogalomrendszerŽroýl val— tudom‡sulvŽtel   nŽlkŸl.*

*Shirin Neshat by Arthur C. Danto. in, BOMB magazine. http://www .bombsite.com/neshat/neshat.htmlShirin Neshat: Woman of Allah .Marco Noire Editore. 1999, Shirin Neshat: Two Installations. Texts by Shirin Neshat, Bill Horrigan, Sherri Geldin. Wexner Center for Arts. Ohio State University, Columbus, 2000.

S ugyan kŸlšnšskŽpp Neshat fotogr‡fiai lenyŸgšzoýen esztŽtikusak, igen szŽpek, mindazok az ŽrzŽsek, amelyeket ezek a muývŽszek felvetnek, igen kŽnyelmetlenek. Legal‡bb annyira dšbbenten szemlŽljŸk oýket Žs dr‡maian nem tudunk velŸk mit kezdeni, mint Jenny Holzer nevezetes LUSTMORD-projektŽvel. Holzerrel Žs azzal az Ÿvšltoý felirattal, amelyet ennek a projektnek a rŽszekŽnt a SŸddeutsche Zeitung mellŽkletŽben tett kšzzŽ 1993-ban. Boszniai asszonyok vŽrŽvel keverte ki a festŽkŽt, s ’gy nyomtatta ki szšvegŽt:ã ãDa wo Frauen sterben, bin ich hellwach!Ó (ãAhol asszonyok halnak, ott Žn Žber vagyok!Ó) A SŸddeutsche fekete c’mlapj‡n všršs betuýkkel l‡ngolt a felirat: rŽmŸletes Žs nyomaszt— percekre bŽn’tva az œjs‡golvas—k h’rolvas— kedvŽt.

  El-Hassan nem teheti meg, hogy ne legyen kŽnyelmetlen. Az arab-ellenessŽg, az iszlamof—bia elterjedtsŽge, abszurd mŽrtŽkuý gyuýlšlethull‡ma ugyanis nehezen elv‡laszthat— a napi politika kŽrdŽseitoýl, pontosabban a terrorizmus Žs Izrael percepci—j‡t—l.     S mindez 2001. szeptembere 11. ut‡n mŽg sokkal Žlesebb.

Ami a provok‡ci—t mint kommunik‡ci—s form‡t, mint performat’v aktust illeti, ez az identit‡s mibenlŽtŽvel foglalkoz— muývŽszek sz‡m‡ra bizonyos fokig elengedhetetlen. Ezek a muývŽszek ritk‡n engedhetik meg maguknak, hogy ne haszn‡lj‡k ki a politika teremtette nyilv‡noss‡got. êgy pl. amikor a stockholmi Making Differences * (MegkŸlšnbšztetŽsek)   t‡rlaton Dror Žs Gunilla Feiler ki‡ll’tott‡k a Snow White and the Madness of Truth (H—fehŽrke Žs a tŽbolyg— igazs‡g) c’muý munk‡jukat, akkor ŽrtelmezŽsem szerint Žpp azt a metapolitikai provok‡ci—t teremtettŽk meg, amelyet azt‡n az izraeli nagykšvetnek a muývet szŽtveroý gesztusa tov‡bb eroýs’tett. Feiler ezen a t‡rlaton a palesztin Hanadai Jaradatnak a fŽnykŽpŽt illesztette egy f‡b—l kŽszŸlt cs—nakra, amelyet egy (vŽr) všršs folyadŽkkal teli medencŽben helyezett el. Zvi Masel, az izraeli nagykšvet, mikor dŸhšdten szŽtrombolta a muývet, a terrorizmus elleni kŸzdelem jegyŽben lŽpett fel, mivel Hanadai Jaradat az eloýzoý Žvben šngyilkos merŽnyletet kšvetett el, amelynek sor‡n 23 ember vesztette ŽletŽt. Feiler a muývŽvel nem Jaradatnak akart emlŽkmuývet ‡ll’tani, sz‡ndŽkai szerint Žpp a terrorizmus iszony‡t ršgz’tette volna. Amikor az izraeli nagykšvet belŽpett ebbe a tŽrbe Žs a kŽprombol‡s hagyom‡ny‡t kšvette, akkor tulajdonkŽpp semmi egyebet nem tett, mint felh‡borodott azon, hogy a mŽdia kultusz t‡rgy‡v‡ tesz egy terroristanoýt. . (Hanadai Jaradat, a tšmeggyilkoss‡got elkšvetoý šngyilkos merŽnyloý egyŽbkŽnt   igen szŽp noý volt).

*Making Differences, 2004. jan. 17 -- febru‡r 7. Stockholm. A ki‡ll’t‡st egy nagyobb konferencia rŽszekŽnt rendeztŽk meg. ( Cultural and Artistic Program in Conjunction with Stockholm International Forum 2004: Preventing Genocide.) Ami Feiler munk‡j‡t, illetve az izreali nagykšvet kŽprombol‡s‡nak lehetsŽges indokait illeti, Žrdemes megjegyeznŸnk, hogy a konferencia Žs a ki‡ll’t‡s ideje alatt tšbb, ezzel a projekttel šsszefŸggoý hatalmas fŽnykŽp volt l‡that— a stockholmi metr—ban. Ezek kšzštt ott volt Hanadai Jaradat portrŽja alatta ezzel a szšveggel: Ò Making DifferencesÓ . Att—l tartok, hogy a mœzeumi Žs a v‡rosi tŽr ilyen kontextusban val— haszn‡lata itt sokkal ink‡bb egy ŽrtelmisŽgi aktivizmus šnk’nz— identit‡skeresŽsŽre adott alkalmat, mintsem egy sikeres metapolitikai muývŽszeti akci—ra.

Mindezt azŽrt eml’tem, mert El-Hassannak van egy akci—ja: a R—za a tœlnŽpesedŽsroýl ‡lmodik, ami bizonyos szempontb—l politikai provok‡ci—nak tekinthetoý, amely hasonlatos Feiler muývŽhez, Žs kiv‡lthatja (eddig ki is v‡ltotta), a kŽptilalom, az —vatos cenzœra reakci—it. El-Hassan R—za ezen a happeningen egy tŽrben mutatkozik Arafattal,(illetve Arafat kŽpŽvel) s b‡r Jasszer Arafat idoýkšzben bekšvetkezett hal‡la El-Hassan muývŽt is historiz‡lta, a muý provokat’v jellegŽt kissŽ h‡ttŽrbe szor’totta, de mŽg ’gy is eroýsebb sz‡munkra a politikai utal‡s, mintsem hogy nyugodtan el tudjunk gondolkodni a muývšn mag‡n. Az akci— sor‡n egy vŽrad‡sra szolg‡l— ‡gyra vet’tik a vŽrad— Arafat felnagy’tott kŽpŽt, erre a kŽpre r‡fekszik El-Hassan, aki szintŽn vŽrt ad. S itt Žrdemes kicsit rŽszletesebben is megvizsg‡lni, hogy milyen kontextusban kerŸl elŽnk ez a kŽp. El-Hassan munk‡j‡nak a lŽnyege az a felismerŽs, hogy a muýalkot‡snak nincs ‡ltal‡ban vett univerz‡lis jelentŽse. A R—za a tœlnŽpesedŽsroýl ‡lmodik c’muý akci—t eloýszšr Belgr‡dban, a h‡borœ alatt megsŽrŸlt, majd œjra megnyitott Kort‡rs MuývŽszeti Mœzeumban mutatt‡k be: kšzvetlen Milosevics buk‡sa ut‡n 2001-ben. M‡ig ez volt az egyetlen alkalom, amikor a projektet El-Hassan intenci—ja szerint val—s’tott‡k meg.

Budapesten 2002-ben mutatt‡k be ezt az akci—t, amelyet politikailag szenzit’vnek minoýs’tettek, ezŽrt mœzeumi kšrŸlmŽnyek kšzštt nem val—sulhatott meg, El-Hassan ’gy az Orsz‡gos VŽrell‡t— Szolg‡lat Karolina œti ŽpŸletŽben hajtotta vŽgre. A k—rh‡zi kšrŸlmŽnyek nyilv‡n saj‡tos, eredetileg nem tervezett jelentŽs‡rnyalatokkal gazdag’tott‡k a happeninget, viszont a kšzšnsŽg Žs az art world egŽsz infrastruktœr‡j‡nak, vagy m‡skŽnt aur‡j‡nak a hi‡nya ugyancsak befoly‡solta az eredeti tervet.   El-Hassan Arafat fŽnykŽpŽt maga al‡ rakva vŽrt adott, egy norm‡lisan foly— vŽrad‡st d’sz’tett fel tulajdonkŽpp az akci—j‡val. A noývŽrke sz‡m‡ra csak egy mag‡val furcsa fŽnykŽpet hoz— vŽrad— volt R—za, akinek œri/hšlgyi kedve œgy k’v‡nta, hogy j—kod‡s‡t, mag‡t a v‡rad‡st egy vide— ršgz’tse. çm legyen, de a muývŽszvil‡g sz‡m‡ra volt ebben nŽmi titok .

2002. novemberŽben El-Hassan ZŸrichben rŽszt vett a Technical College audit—rium‡ban rendezett nyilv‡nos vŽrad‡son, ahol a vŽrad‡s kapcs‡n œjra eloý‡llhatott a performance-szal. Illetve a dolog nem volt ennyire egyszeruý. Mert ugyan levet’thette a belgr‡di akci—ja videofelvŽtelŽt, mivel a Všršskereszt a kŽpernyoý sz‡m‡ra biztos’tott egy, a politikai semlegessŽg vil‡g‡n k’vŸl elhelyezkedoý kis helyet. De mag‡t, a vŽrt ad— Arafat kŽpŽt El-Hassan m‡r csak rejthette, szabad bal kezŽben egy šsszetekert, kibonthatatlan plak‡tot szorongatott, A muývŽsz itt sem tehetett m‡st, mint alkalmazkodott a kŽptilalom norm‡ihoz, amelyeket ezœttal is politikai, demokratikus j‡tŽkszab‡lyok helyi ŽrtelmezŽse szabott meg. Arafat itt a hi‡ny‡val volt jelen: a nŽzoý csak gyan’thatja, hogy kinek a fŽnykŽpŽt nem mutatta meg a muývŽsz. M‡snap El-Hassan visszatŽrt az imm‡r elhagyott, Ÿres (fŽlhom‡lyos) audit—riumba, hogy dokument‡lja annak a muýanyagpadl—nak a felszedŽsŽt, amellyel a Všršskereszt nŽh‡ny vŽrad‡snyi —r‡ra biztos’totta birodalm‡t. A nŽma csarnokban tevŽkenykedoý muývŽsz eloýbb szembenŽz a kamer‡val: s kšzvetlen kšzelroýl l‡tjuk zavart Žs tehetetlen arc‡t. Majd egy hirtelen Žs ugyanakkor g‡tl‡sos, zavart mozdulattal El-Hassan leveszi a trik—j‡t, s p‡r m‡sodpercre fŽlmeztelenŸl nŽz a kamer‡ba. ãSzembe nŽzek veletek, m‡skŽnt nem tehetek!Ó

Arr—l van sz—, hogy a politikai fŽlelem, az Arafat ikont—l val— rettegŽs olyan helyzetet teremtett, amely El-Hassant tulajdonkŽpp kŽt alkalommal kiuýzte a szokott vil‡g‡b—l: a kort‡rs muývŽszeti mœzeumok Žs galŽri‡k tulajdonkŽppeni hatalomvŽdte bensoýsŽgŽnek a terŽboýl. Ami a kŽptilalom tšrtŽneti, kontextusokban v‡ltoz— hat‡rait illeti, El-Hassan a berlini Dis-Orientation (FŽlre-T‡jŽkoz—d‡s) ki‡ll’t‡s katal—gus‡ban kšzšlt zŸrichi dokument‡ci—j‡nak kisŽroýszšvegŽben ritka ir—ni‡val utal Gerhard Richter October 18, 1977 sorozat‡ra, illetve   Andy Warhol Mao c’muý nyomat‡ra mint a cenzœra alkalmaz‡s‡nak, Žs nem alkalmaz‡s‡nak eseteire. A magam rŽszŽroýl a kŽt pŽld‡t mindšssze form‡lisan tartom egyenŽrtŽkuýnek. Warhol Mao ikonja nem puszt‡n azŽrt nem v‡ltott ki komolyabb politikai ellenŽrzŽst, mert a K’nai Kommunista P‡rt elnškŽnek politik‡j‡b—l kšvetkezoý tšmeggyilkoss‡gok az EgyesŸlt çllamokt—l messze tšrtŽntek meg.

Az El-Hassan eml’tette Gerhard Richter pŽlda viszont szerintem igazi telital‡lat. Richter 1988-ban festette meg az 1977. okt—ber 18-‡n a stammheimi bšrtšnben tšrtŽnteket felidŽzoý, 15 kŽpboýl ‡ll— sorozat‡t. Ezen az Žjszak‡n a Rote Arme Fraktion, teh‡t a nŽmet szŽlsoýbaloldali terrorist‡k ekkor m‡r bšrtšnben Ÿloý tagjai, Andreas Baader, Gudrun Ensslin Žs Jan-Karl Raspe minimum gyanœs kšrŸlmŽnyek kšzštt šngyilkosok lettek. KŸlšnšs hal‡luk egybeesett egy elrabolt Lufthansa gŽp utasainak nŽmet kommand—sok ‡ltali kiszabad’t‡s‡val Mogadishu repŸloýterŽn. Mindez a m‡sodik vil‡gh‡borœ ut‡ni nŽmet tšrtŽnelem m‡ig tiszt‡zatlan Ÿgye, amelynek kultur‡lis, politikai šsszefŸggŽsei a n‡ci mœltt—l ekkort‡jt mŽg megszabadulni kŽptelen, s az emlŽkezŽs munk‡ja eloýtt ‡ll— kšzt‡rsas‡g politikai rendszerŽnek alapjait Žrintik. Amikor az NDK-ban szŸletett Gerhard Richter 1988-ban kŸlšnšs elj‡r‡ssal, alig felismerhetoý m—don   az egykori fŽnykŽpek alapj‡n ezt a sorozatot megfestette, akkor az emlŽkezetpolitika Žs a kort‡rs muývŽszet kšzštti šsszefŸggŽsekre mutatott r‡. S tŽny, hogy ez a sorozat, amely 1989-ben a MoMA tulajdona lett, a kultur‡lis emlŽkezet hat‡r‡n ‡ll Ð Richter ŽletmuývŽn belŸl is. * Furam—d a kŽpek ut—Žlete nŽmikŽpp hasonlatos mindahhoz, ami Stammheimben tšrtŽnt 1977-ben. Ezek a kŽpek lŽteznek, de mŽgsem igaz‡n, ugyanis a nyilv‡noss‡g elŽ igen ritk‡n merik t‡rni. R‡ad‡sul 2001 ut‡n m‡r a MoMA sincs abban a helyzetben, amelyben 1989-ben volt, ha ugyanis ki‡ll’tj‡k a kŽpeket, b‡rki megv‡dolhatja oýket a terrorizmus t‡mogat‡s‡val. Magyar‡n: Richter kŽpei olyan kŽnyelmetlenek, mint amilyen kŽnyelmetlenek a nagy muývek. Arra kŽrdeznek r‡, amit mindenki feledne, s œgy, ahogy az senki Žrdekeit nem szolg‡lja. Richter Žpp œgy nem aktivista, mint El-Hassan. S Žpp azt teszi, amit a sz’r-magyar muývŽsz. Oý a nŽmet t‡rsadalomban nem hajland— otthon lenni. A saj‡t t‡rsadalm‡ban œgy Žl, hogy a legk’nosabb kŽrdŽseit boncolja.

*Robert Storr: Gerhard Richter October 18, 1977 . The Museum of Modern Art, New York. Distributed by Harry N. Abrams, Inc. New York, 2000.

El Hassan akci—j‡nak kŸlšnfŽle form‡kban val— betilt‡sa, marginaliz‡l‡sa helyett meg kellene ragadnunk az alkalmat, hogy felismerjŸk: ez a tšrtŽnet a kŽpek hatalm‡ba vetett hit naivit‡s‡nak korl‡tozhatatlans‡g‡r—l, a muývŽszet kiszolg‡ltatotts‡g‡nak formateremtoý-, muýalkot‡st szervezoý erejŽroýl sz—l. Akik El-Hassan muývŽnek rŽszekŽnt szereploý Arafat portrŽt b‡rmifŽle kontextus nŽlkŸl šnmag‡ban l‡tj‡k, s ahhoz univerz‡lis jelentŽst p‡ros’tanak, azok a sokszoros’tott kŽpek hatalm‡nak buývšletŽben, illetve az olyanfajta kort‡rs szam‡rs‡gokban, mint a memetikus (fertoýzoý) kultœra vetettŽk bizalmukat - Žs tŽvesen.   (A memetika ugyanis nem m‡s, mint egy egyszeruý nyelvj‡tŽkkal, metafor‡val val— visszaŽlŽs. A ãmŽmÓ, azaz a mem—ria egysŽge nem lŽtezik a sz— termŽszettudom‡nyos ŽrtelmŽben, azaz a memetika elve Žpp a jelentŽs kontexualit‡s‡nak elvŽt kŽnytelen tagadni.) El-Hassan nem propaganda muývŽsz, hanem mŽlysŽges Žs k’mŽletlen oýszintesŽggel a saj‡t sors‡t, vŽrŽt, meztelen kŽpŽt, keze nyom‡t hordoz— rajzok sor‡n ‡t mutatja meg, hogy milyen mŽlyen sœjtja oýt az ellentmond‡sok, eloý’tŽletek, norm‡k, form‡k, kollekt’v emlŽkezet, buýnšssŽg, logika csapd‡j‡b—l kimenekŸlni kŽptelen kor. El-Hassan, a nagyszeruý muývŽsz vŽget vetett a kort‡rs mai magyar avantgarde szcŽna bizonyos fokœ infantilizmus‡nak, a vil‡gb—l val— kivonul‡snak (Gyšnyšruý ez a mai nap!, sz—lt nŽh‡ny Žve a kort‡rs magyar muývŽszet infantilizmus‡nak jelmondata - ugyan miŽrt is az.) El-Hassan a bez‡rk—zotts‡g alternat’v‡j‡t, a saj‡t ŽletŽt, testŽt, tšrtŽnetŽt hozza elŽnk. ƒn, El-Hassan R—za, magyar, sz’r, eur—pai, arab noý, kŽpzoýmuývŽsz, kartŽzi‡nus alkot—, anya vagyok, aki   minden attribœtumomat egyŸttesen hordozom. Nincsenek m‡s eszkšzeim, mint a muývŽszetŽi: hiszen a muývŽszet Žpp ott kezd el lŽtezni, lŽlegezni, ahol vŽget Žrnek az individuumokat sœjt— kollekt’v norm‡k. ãDa wo Frauen sterben, bin ich hellwach!Ó - ’rta, ‡ll’totta, festette Jenny Holzer.

El-Hassan R—za az a muývŽsz, akinek a munk‡ss‡ga megmutatja, hogy a monokultur‡lis norm‡k imm‡r csak kalod‡k, az emigr‡ci—, a migr‡ci—, a p‡rhuzamos, egym‡s mellett Žloý kultœr‡k kšzštti folyamatos ‡tj‡r‡s, halad‡s, p‡rbeszŽd - vŽgtelen. El-Hassan nem magyar Žs nem arab muývŽsz, az identit‡s nem-v‡laszt‡sa, ŽrzŽki problŽm‡v‡ tŽtele, muývŽszi tettŽ alak’t‡sa   jelzoýt‡bla, mely azt mutatja nekŸnk, hogy vigy‡zat, fogalmaink elkoptak. El-Hassan muývŽsz, aki megmutatja, milyen rettenetes ‡rat fizetnek egyfajta hatalmi politika tšrtŽneteiŽrt   mindazok, akiknek semmi m‡s nem adatott, minthogy szenvtelenŸl elviseljŽk azt. NŽm‡k maradnak, vagy muývŽszettŽ v‡ltj‡k sorsukat.